Gór község hivatalos honlapja
A település rendkívül gazdag múltja a középső kőkortól (kr. e. 6000) sorakoztatja fel bizonyítékok sokaságát az itt élő népcsoportok életével kapcsolatban. 1988-ban egy árvízvédelmi töltésrendszert előkészítő munkálatait előzte meg az a régészeti feltárás, melynek során meghökkentő mennyiségű agyagedény, bronzkori öntőforma, ősékszerek, égetőkemence, gödörház-maradvány, fegyverek, szövőszék-alkatrészek és számos használati tárgy bukkant elő a prehisztorikus időkből.
Ennek logikus magyarázata, hogy a Répce-folyó melletti magaslaton, már az utolsó jégkorszak végén védelmet és biztonságos lakóhelyet leltek a letelepedni vágyó hordák. Az egyik gödörben rituális emberevés nyomaira bukkant az antropológus. A bronzkorban az állattartó és földművelő populáció cserekereskedelmi hálózatot is kiépített a Sághegy – Gór – Velemszentvid tengely mentén. Ennek bizonyítéka az említett helyeken talált, azonos helyről származó tárgyak megléte.
A 2,5 ha-os dombtetőt a kelták egy sáncvárral vették körbe kr. e. 330 (+- 60 év) körül. Ennek erődítésmaradványai a felszínen ma is láthatók!
Hogy milyen erőszakos külső behatás vetett véget ennek az „aranykornak”, nem tudjuk, de az egyik gödörben természetellenes pózban bedobált holttestek csontjai és ki nem égetett edények alatt összeomlott kemencék maradványai, idegen agressziót valószínűsítenek még az időszámítás előtt.
A római birodalom terjeszkedése egy új világot teremtett a mezőgazdaság, kézműipar, tudományok és művészetek vonatkozásában is.
Hogy Pannónia-provinciában milyen épület állott a góri dombon, nem tudjuk, de azt tudjuk és bizonyítható, hogy annak tégláiból és törmelékéből épült ezer évvel később a falu első kőtemploma. Az I-II. századból kőkoporsós temetkezések maradtak fenn a közeli Felsőbükről, a répceszentgyörgyi Muzsaj-dombról. Górban egy Velerius nevű előkelőség sírfelirata található, aki 70 évig élt, a II. században.
Hogy a 455. szeptemberi nagyerejű földrengés milyen pánikot okozott a dombtetőn már nem bizonyítható.
Krisztus követői elég korán meggyökereztették a keresztény hitet a környéken! Adalwin Salzburgi érsek egy templomot szentelt fel 869-ben, a közeli Ablanzában, a magyarok bejövetele előtt. Ezt a helyet a góriak Abláncnak, parasztosan: Zabláncnak nevezik.
A honfoglaló nemzetségfők utódai gyorsan lakóhelyükké tették a folyóparti magaslatot és a XI. században egy szárazárokkal körülvett pompás erődítményt (Castrum) ácsoltak fagerendákból a domb észak-keleti sarkára. Nyolcszögletű lakótornyának és sarokbástyáinak nyomai élesen kirajzolódtak az egyenesre gyalult talajon. Építési ideje a C14-es kormeghatározás szerint: 1054 (+- 30 év). A Répce-folyó árterével párhuzamosan ekkortájt kezdtek épülni a falucska első házai. Míg a rómaiak idején és azt megelőzően a domb alá temetkeztek, a középkorban a tendencia megfordulni látszik, s ahogy a település kiszélesedik keleti irányba, a dombtető már csak a templomnak és egy új temetőnek ad otthont.
Gór első említése 1238-as keltezésű, „Castrum Guor” formában, az erődítménnyel azonosítva annak helyét. Egy másik oklevél ebben az évben Deme-határt és Bős tornyát említ a környéken. Csak feltételezhető, hogy ezidőben a Jak nemzetségbeli Kőszegi család lehetett a birtokos kb. 1279-ig. Sokáig egy ekkori keltezésű oklevelet tartottak az első említésnek. 1304-ben Góri Simon és a Csém nembeli Weiz Miklós birtokosztályt tartanak. 1328-ban a Héder nemzetségbeliek megújítják birtoklevelüket. Ekkor tűnik fel Góri Chama Péter, mint királyi ember. A vasvári káptalan vízimalmokat birtokol a Répcén, Gór határában 1333-ban.
Tekintettel, hogy a tatárjárásnak nevezett mongol-invázió elkerülte a vármegyének ezt a részét, a környék elég sűrűn lakott volt a középkorban. Nemcsak Alsóbyk, Beű, Zeleste és Temmerd (a későbbi Répceszntgyörgy) voltak Guar szomszédai, de a Répce túlpartján egy Hobaj, délkeleten pedig Botosháza nevű falucska is létezett. Utóbbi kettő, a XVII. század elejére elnéptelenedett.
A helységnév írásmódja az alábbi formában változott a középkorban:
Gwar 1333, 1378, 1441, 1475, 1490. Gwarr 1407. Gworr 1478. A névválasztás oka még megfejtésre vár!
A XV. század első felében feltűnik az Ablonczi család, 1475-ben már a Guary előnevet is használják. 1441-ben a falu a kőszegi vár birtokaként szerepel, de néha a rohonci várhoz is kötődik (?) 1374-ben a Rohonczi kakasok, 1407-ben a Garaiak, 1478-tól 1791-ig Margenwerder Jakab Mátyás király főpattantyúsa a birtokos. Nem igazolható, hogy a rohonci és kőszegi várbirtok-időszak alatt élt-e más földesúr a faluban, de az első udvarházak a XV. században tűntek fel.
Hogy a vár meddig állott, ugyancsak nem igazolható, akárcsak a templom építési ideje. Utóbbi stílusjegyei alapján a késő román korra keltezhető, egyszerű, díszítést nélkülöző nyílászárói alapján. A már említett Pannóniabeli romokból épült. A földesúri kastély legrégebbi része XV. századi és a vele összefüggésbe hozható ezidőtájt élt uraság: Guary és Felsőszelestey Domokos. Egy 1546-os írás a templomot: Szent Kereszt Felmagasztalása kultuszának titulálja. Hogy ez a név mikortól eredeztethető, nem tudjuk, de a dombtető valószínűleg a Golgotára emlékeztette a névadókat. A következő században az „újhitűek” alaposan megnagyobbítják és átépítik az Istenházát, új kriptával és boltozattal ellátva. A római sírkő oldalába bekarcolt évszám (1649) a munkálatok idejét valószínűsíti. Ebben az évtizedben az evangélikusok zsinatot is tartanak a templomban. Az ősi bejáratot 1669-ben tüntetik el.